Félálomban, míg el-elbólintottam, úgy tűnt, mintha órákon át tartana az út az Árpád-híd és a Filatorigát között. A sötét nem-valóság maga felé rántott, ki az ablakon. Többször riadtam fel. Most az egyszer hálás voltam a fagyért, amiért kéken átölelt, és ébren tartott, míg sétáltam.
2011. november 12., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
hehe, a "nem-valóság"-ot én is használtam a blogban, tőled függetlenül. szállj ki a fejemből :P :)
VálaszTörlésDescartes után szabadon :P
VálaszTörlés